Néma atya áttekintette Scheffler János életét, a kálmándi születésétől, a gyermekkortól a tanulmányainak elvégzésén át a tanító tevékenységig, majd püspökké válásig. Mint mondta, nehéz időben lett ő püspök: „Scheffler János érezte, hogy nehéz dologra vállalkozik. Azt választja jelmondatául: "Ut omnes unum sint"/"Hogy mindnyájan egyek legyenek!". Nagyon a lényegre tapintott ezzel. Csak így lehet tanúskodni a Krisztusi szeretetről, ha egyek vagyunk. Látja előre, hogy a kommunizmus majd megpróbálja ezt szétverni. A püspökökkel kezdik, aztán majd jön az államosítás, elveszik az egyházi birtokokat, iskolákat, vagyonokat. A püspököket börtönbe vetik, de sok papot, hívet is. Ő sem lesz kivétel. Még arra is megpróbálják rávenni, hogy egy Rómától elszakadt egyháznak ő legyen itt Romániában a vezetője, de át lát a cselszövésen."
A vértanú püspökre elmékeztek
Ft. Néma Sándor prédikációjában kiemelte, János püspök az egyenes, isteni úton járt, végig kitartott. „Már csaknem két hónapja azon gondolkodom, hogy azok az utolsó órái milyenek lehettek ötödikéről-hatodikára virradóra. Amikor a forró fürdő után visszatért a cellájába és kiadta lelkét. Meg volt győződve arról, hogy az áldozata nem fölösleges. Vajon ma a házasok meg vannak-e erről győződve? Mi papok meg vagyunk-e arról győződve, hogy nem fölösleges? Még ha a világ ezer wattal is üvölti, hogy nincs Isten és nem érdemes Isten törvénye szerint élni... Hit kell ehhez! (...) János püspök életét elfogadta Isten jó illatú áldozatnak. Ezt igazolja az itteni mise is, és majd a Jézus Szíve Búcsún, a szatmári székesegyház előtt. Ő már ott van Istennél."
A szentmise végén Néma atya buzdította a híveket, ne szűnjenek meg imádkozni, kérni a vértanú püspök égi támogatását, segítségét. Ft. Reszler Mihály nagykárolyi főesperes megköszönte a kálmándi plébánosnak, hogy megszervezte az ünnepi találkozást, a paptestvéreknek és híveknek, hogy eljöttek és így az egység jelét adták. Kiemelte, az egység János püspöknek nagyon fontos volt, de mai világunkban is nagy szükség van rá. „Nem könnyű egységben élni nekünk papoknak és a híveknek sem. Nehéz, de ha Isten akarata szerint akarjuk teljesíteni a hivatásunkat, erre az egységre törekednünk kell. Arra, hogy megértsük, saját akaratunkat egy magasabb cél érdekében feláldozva kell szolgáljunk Isten dicsőségére. Ezért imádkozunk az elkövetkező hónapokban a boldoggá avatásig és azután is: hogy János püspökünket követve ennek az egységnek akarjunk a munkatársai és eszközei lenni egyházmegyénkben."
Végül, Reszler Mihály főesperes megköszönte a Jóisten ajándékát, hogy hamarosan Scheffler püspököt is a boldogok között tisztelhetjük, és kérte további kegyelmét a boldoggá avatásra.
